Doni 

Marmagassága: 161-163 cm

A leghírnevesebb orosz ló. Igénytelen, szívós, szilárd testfelépítésű. Nagyra becsülik a sokoldalúsága miatt. A doni lovak a bugyonnij fajta kialakításában is fontos szerepet játszottak. Oroszországban elsősorban hátas és könnyű hámosként tartják nyílván.

A fajtára jellemző az erős testalakulás. Feje közepes nagyságú, nyaka közepesen hosszú, marja lapos, háta hosszú egyenes és széles, ágyéka feszes. A fara enyhén csapott, izmos. Mellkasa dongás. Színe kizárólag sárga, sötétsárga, nagyon gyakran előfordul az aranysárga is.

Amikor a XIV. században a kozákok megtelepedtek a Don mentén, az orosz pusztákon végigviharzó nomádok népekkel való békés és kevésbé békés kapcsolataik révén egy hozzájuk hasonló lovas társadalmat hoztak létre. Az állandó függetlenségi harcaikban nem csak a kozák könnyűlovas harcmodor, hanem maguk a lovak is edződtek.

Már az alapanyag is kivételes volt, a kelet-európai síkságok kontinentális éghajlatára jellemző nyári forróság és a kemény téli hideg rendkívül ellenálló lovak kialakulását eredményezte. A doni fajtára nagy hatással voltak a háborúskodások során „beszerzett” perzsa, török, karabah és türk lovak is. XVIII-XIX. században tudatosan nemesítették az angol telivérrel és az orosz félvérrel.